Ez a paraméter döntő fontosságú a keltetés sikere szempontjából. Az általánosan használt érték az 50-60%-os relatív páratartalom.

Az a cél, hogy a keltetés kezdetén nedvességgel telített legyen a levegő, hogy a tojás ne veszítsen túl sok vizet. A keltetés előrehaladtával a tojás víztartalmának egy részét elpárologtatja, így átlagosan 11,5%-ot veszít eredeti tömegéből. Ez a héj és a hártyák vastagságától is függ, több vagy kevesebb vizet engednek át.

A keltetési folyamat végén újból meg kell emelni a nedvességtartalmat, hogy felpuhuljanak a héjhártyák és könnyebb legyen a kelés.

Tehát a keltetés utolsó napjaiban, amikor a tojás víztartalékai kimerültek, szükség van a nedvességtartalom megemelésére a keltetőgép belsejében, hogy megakadályozzuk a héjhártyák kiszáradását a pelyhes kiscsibék kikelése előtt.

A következő táblázat az ezzel kapcsolatos adatokat tartalmazza.

 

Fajok Tyúk	1. keltetési szakasz első 18 nap	2. keltetési szakasz utolsó 3 nap
Napi vízveszteség %	0,5-0,6 %	0,7-0,8 %
Igényelt relativ nedvességtartalom (%)	55-60 %	70-75 %

 

A nedves hőmérő minimális nedvességtartalmi határértéke 26,6° C, a maximális pedig 35° C.