A kelési folyamat napokkal azelőtt kezdődik, hogy meglátjuk a csibét. Először kilyukasztják a belső héjhártyát, hogy hozzáférjenek a légkamrához. Ennek első jele egy apró, csillag alakú lyuk, kb. 3 mm átmérőjű. Ennél a pontnál a páratartalmat 65%-ról 80%-ra kell emelni, és várni. Ha jól figyelünk, kopogást hallhatunk (ritmikus hang). A tojáson apró repedés jelenik meg, és 12-16 óra múlva a hangok erősödnek. 24 óra elteltével, ami alatt a kis lyuk nem nő meg túlságosan, halk csiripelést hallhatunk. Ez azt jelzi, hogy a tüdők működnek, a csibe lélegzik.

Néhány óra múlva a csibe apró lyukakból vonalat hoz létre, amely végül egy kört alkot a tojáshéjon. Ez kb. 24 órát vesz igénybe.

Ha minden jól megy, nincs szükség segítségre, vagyis nem kell feltörni a tojáshéjat és kivenni a csibét. Ha túl korán segítünk a csibének, fennáll a veszélye annak, hogy a tojássárgája még nem szívódott fel, ami a csibe pusztulásához vezethet. Kívánatos, hogy csibe keményen dolgozzon meg a kikelésért és a szikzacskó eltűnjön, így lesz egészséges a madár.

A csibét az készteti a tojáshéj kopogtatására, hogy a tojáson belül csökken az oxigén és nő a szén-dioxid koncentrációja. Ezért nem szabad idő előtt feltörni a tojáshéjat. Ha nincs kopogtatás, a kikelő csibe gyenge lesz.

A keltetés 18. napjától a tojásokat nem szabad forgatni, hogy lássuk a tojások feltörését és a csibék kikelését a 19. és 20. naptól.