A tojás alakja oválisnak mondható, átlagos tömege 60 gramm, méretei a következők:

 

A keltetés kezdetén a tojás porózus héján belül három hártya indul fejlődésnek: az amnion, a chorion és az allantois. Ezt a membránrendszert vérerek szövik át, amelyek segítségével a fejlődő madár felveszi az oxigént és leadja a szén-dioxidot. Belül van egy tojásfehérje réteg (albumint és egyéb fontos összetevőket tartalmazó anyag) és a tojássárgája (sok tápanyagot tartalmaz).

TOJÁSHÉJ: A héj, ahogy már korábban is említettük, a tojás külső burka. Szerepe jelentős, mivel fizikai és bakteriológiai akadályként működik. Anyaga nagyobb részben szerves rácsszerkezetű, kalciumtartalmú mátrix, amelyben a kalcium a legfontosabb alkotóelem. Alacsonyabb koncentrációban egyéb ásványi anyagok is megtalálhatóak benne, mint például a nátrium, a magnézium, a cink, a mangán, a vas, a réz, az alumínium és a bór.

A héjat számos pórus szakítja meg, amelyek alagutat képeznek az ásványi kristályok között és lehetővé teszik a gázcserét a belső és a külső környezet között. A pórusok száma 7000 és 15000 közé esik. Különösen sokat találhatunk belőlük a tojás szélesebbik végénél, ahol a légkamra kialakul.

A héj színe, ami a tyúk fajtájára jellemzően fehér vagy barna lehet, a kalciumos mátrixban lerakódó, porfirin nevű színanyag koncentrációjától függ, és nem befolyásolja a tojás minőségét vagy tápértékét.

A tojáshéjat belülről két hártya, a belső és a külső pergamenszerű héjhártya borítja. Mindkettő körülveszi a tojásfehérjét és védelmet biztosít a baktériumok behatolása ellen. Amikor a tyúk lerakja a tojást, a héjhártyák erősen egymáshoz kapcsolódnak. A tojásrakás után nem sokkal, - mivel a hűvösebb levegő hatására a tojás belső térfogata csökken (a tyúk testhőmérséklete 39 ° C, ugyanennyi a frissen tojt tojásé is),- a tojás tompa végén, ahol sűrűbben találhatóak pórusok, levegő jut be, és szétválasztja a héjhártyákat, létrehozva a légkamrát.

A belső héjhártya összefonódott keratinrostok finom szerkezetéből áll, az albumin mátrixban jelenlévő lizozim pedig megakadályozza néhány mikroorganizmus bejutását, másokét pedig lelassítja. A külső héjhártya jóval porózusabb, alapként szolgál a héjképződéshez. A tojás ehető részeit körülvevő mindkét héjhártya az isthmusban (szoros) képződik, amely a petevezeték magnum (tojásfehérjét termelő rész) és uterus (héjmirigy) közötti része. Mint nevéből is láthatjuk, a héjmirigyben alakul ki a tojáshéj.

SZIKHÁRTYA: Ez a membrán határolja a tojássárgáját, és a benne levő tápanyagot. Összeköttetésben áll a köldökzsinórral és vérereket tartalmaz. A keltetés kezdetén a sárgája fokozatosan kezd felhasználódni, de ez a folyamat az utolsó öt napon felgyorsul. Eleinte a sárgája 25-30%-a felhasználatlan marad. Ez közvetlenül a kelés előtt a köldökön keresztül jut a csibe testébe. A tojáson kívüli élet első hetében használódik fel. Funkciója a tápanyagellátás. A határoló hártyák feloldják az albumin tápanyagait a vérben, ami táplálékul szolgál az embrió számára.

AMNION: Zárt membránzacskó, amely amnionfolyadékot tartalmaz.

Szerkezete gyorsabban fejlődik, mint az allantois, ebben helyezkedik el az embrió. Védi az embriót a mechanikai hatásoktól, illetve megakadályozza a kiszáradást és a héjjal való érintkezést. A folyadék egy részét az embrió a fejlődés későbbi szakaszában felhasználja.

ALLANTOIS: Ez is egy membránzacskó, amely az emésztőrendszerrel áll kapcsolatban, és két feladatot lát el. Légzőszervként oxigénnel látja el az embriót és kiválasztja a szén-dioxidot (gázcsere a tojáshéjon át), de kiválasztó szervként is működik: a vese az allantoisba választja ki a termékeit (hulladéktároló, amely nem lép ki a tojásból).

Az embrió helyzetét a keltetés kezdetétől számított 36-48 óra múlva ábrázoljuk. Ekkor az embrió a tojássárgájában helyezkedik el, keresztben a rövidebbik tengely mentén.

 

Ezután az embrió feje elkezd elválni a tojássárgájától és balra fordul. A keltetés 5. napjára az embrió már a légkamra közelében van. A 11. naptól kezdve, amikor az embrió már nagyobb tömegű, mint a feje, balra fordul, és így közeledik a tojás csúcsosabb vége felé. A 14. napon az embrió teste a tojás hosszanti tengelye mentén helyezkedik el, feje a tompa vég felé néz. Ez a pozíció szükséges a csibe kikeléséhez.

Az embrió a fejével általában a tojáshéj szélesebbik vége felé fordul. A 19. napon bevezeti a csőrét az elkülönült héjhártyák közé, és először lélegzi be a légkamra levegőjét. A csibének lehetősége vagy gyakorolni a légzést, mialatt továbbra is a tojáshéjban marad. Számos szervének végső fejlődési szakasza ekkor megy végbe.

A következő táblázat az embrionális fejlődés különböző jeleit mutatja a keltetés 21 napja alatt.(PDF)

Nap	Méret	Kép	Az embrió fejlődésének látható jelei
1			Az erezet megjelenése a mezodermális zsákban
2			Magzati burok ráncai, szívverés és keringés megjelenése
3	1 cm		A magzati burok teljesen körülveszi az embriót, az embrió az óra járásával elleentátesen forog.
4	1,3 cm		Szemek pigmentálódása. Lábak hosszabbak, mint a szárnyak.
5			Könyök és térdizületek megjelenése
6	1,8 cm		Csőr kialakulása, ; ujjak elhatárolódása
7			Tollhegyek kezdeményeinek megjelenése, taréj kialakulásának kezdete
8	2,2 cm		Nyak kifejlődése,tollak további fejlődése az also és felső peak méreteinek kialakulása
9			Madár alakzat kialakulása, a szájüreg megjelenése
10			Különálló ujjak, karmok megjelenése
11			Fűrésesz jellegű taraj, farok környéki tollak kifejlődése, ovális szemhéjak
12	4,5 cm		Tollak megjelenése a szárnyakon is, szemhéjak ellioszis alakúak és félig zártak.
13			Nyitott szemek, pehelytollak kialakulása.
14			Teljes test tollakkal fedett. Az embrió a hosszanti tengely mentén helyzkedik el a tojásban.
15			A belek a hasüregben helyezkednek el.
16			A tollak az egész testet fedik.
17			A fej a lábak között helyezkedik el.
18			A fej a job szárny alatt helyezkedik el.
19			Az embrionális folyadék eltűnése (az embrió lenyeli a folyadékot).
20			A peteburok már a test belsejében helyezkedik el. Csőr bevezetése az elkülönült héjhártyák közé. Tüdőlégzés és hangképzés kezdete.
21			A csibe csőrével feltöri a tojást.