A projekt indulásának első hetében, amíg még nincsenek jelen élő sejtek, az STH11 érzékelő segítségével hőmérséklet és páratartalom méréseket végzünk, 1,5 °C-os hőmérséklet-különbséggel, ezzel megalapozzuk további munkánkat (a tudományos módszert), így a megfigyelésen és az adatgyűjtésen keresztül megkapjuk a kiindulópontot a megfigyelt biológiai folyamatok további összefüggéseinek vizsgálatához.

Ezután adatgyűjtő táblázatokat készítünk a későbbi értékelés céljából, az Excel vagy más adatkezelő program segítségével, amelynek kezelésében a diákok a tanárok felügyelete mellett jártasabbá válnak. A táblázatokban a különböző mérési paramétereket azon napok függvényében szerepeltetjük, amikor a csoportok csatlakoznak a virtuális laboratórium érzékelőihez.

Adatokat gyűjtünk a hőmérsékletmérő szenzorról is, kétnaponta 0,5 ºC-os tartományban változtatjuk a hőmérsékletet, így kapjuk a környezeti páratartalom mérését.

Ezekből az adatokból a tanulók grafikont rajzolnak, amely a hőmérséklet fontosságát és annak a keltetőgépben mért aktuális páratartalommal való összefüggését mutatja a vizsgálati napok alatt. Ez a magyarázatot segítő anyag: miért nem szabad a megtermékenyített tojásokkal való tevékenység során változtatni a hőmérsékletet és a páratartalmat a keltetőgépben. Példaként bemutatunk egy grafikont, amely a hőmérséklet és a környezeti páratartalom összefüggését mutatja egy nap folyamán. Hasonlóképpen megtehetjük ugyanezt az üres keltetőgéppel is, ahol a hőmérsékletet kétnaponta változtatjuk, és megnézzük, hogyan változik bent a páratartalom, ami létfontosságú a tojás fejlődésére nézve. Emiatt a valódi kísérlet során a hőmérsékletet a tyúkembrió legoptimálisabb fejlődéséhez szükséges értéken tartjuk.