1.1. Távoli és virtuális laboratóriumok/kísérletek a tudományos és műszaki múzeumokban
A távoli kísérletre technikailag a kísérletezőtől eltérő helyen kerül sor. Elképzelhető, hogy a kísérletező előadást tart, és közönségének szeretné bemutatni a kísérleti eredményeket (lásd az ábrát). Az is lehetséges, hogy a kísérletet egy valamilyen okból nehezen megközelíthető helyen kell elvégezni. A távoli kísérlet két, egymástól jól elkülöníthető részből áll. Az egyik rész maga a kísérlet, amelyet táveléréssel folytatnak le, a másik pedig a szükséges távszolgáltatások biztosításához használt módszer. A kísérletet szoftver irányítja, az interneten keresztül vezérlik úgy, hogy parancsokat adnak ki egy interaktív felületen (lásd az ábrát).
Ábra: Tipikus távoli kísérlet. Az előadó vagy kísérletező a
kísérletnek helyet adó laboratóriumtól eltérő helyen van, például egy előadóteremben
(balra), és valódi kísérletet vezérel (jobbra). A kísérlet
irányítása az interneten keresztül történik.
Az új számítógépes technológiák, a
JAVA (interaktív multimédiás programnyelv) és a világháló fejlődésének
köszönhetően ma már lehetőség van a mérnöki és tudományos laboratóriumi
projektek számítógépes szimulációjára. Az interneten keresztül „virtuális
laboratóriumok” biztosíthatók a tanulók számára.
A virtuális laboratórium olyan interaktív környezet, amelyben szimulált kísérletek tervezhetők és hajthatók végre. A kísérlet elvégzése egy távoli szerveren található program futtatásából áll. A program elindításához a felhasználó az erre szolgáló felületen keresztül fér hozzá a szerverhez. A szimulációs programot egy szoftverfigyelő platform indítja el. A program valamely valós kísérlet viselkedését modellezi, és a felhasználó által megadott bemeneti paraméterek alapján kimeneti jeleket, grafikonokat és/vagy adatokat generál.
A következő
hivatkozásokon a múzeumi e-tanulási lehetőségekre láthatók példák:
http://elearningexamples.com/museum-of-scienceindustry-chicago/
http://elearningexamples.com/periodic-table/