A fénykibocsátó dióda (LED) tulajdonképpen egy félvezető fényforrás. A LED-ek számos eszközben jelzőfényként használatosak, továbbá világításhoz is egyre gyakrabban alkalmazzák őket. A korai LED‑ek alacsony intenzitású vörös fényt bocsátottak ki, de mai változataik már a teljes látható, ultraibolya és infravörös hullámtartományt lefedik, és fényerejük is jelentősen nőtt.

Ha egy fénykibocsátó dióda nyitóirányú előfeszített állapotban van (bekapcsolva), az elektronok képesek rekombinálódni az eszközben jelen lévő elektronlyukakkal, miközben fotonok formájában energia szabadul fel. Ez a hatás az úgynevezett elektrolumineszcencia, melynek során a fény színét (amely a foton energiájának felel meg) a félvezető energiarése határozza meg. A LED gyakran kis felületű (1 mm²-nél kisebb), és fénykibocsátási mintázatát integrált optikai alkatrészekkel lehet szabályozni. A LED-eknek számos előnye van az izzószálas fényforrásokkal szemben, például az alacsonyabb energiafogyasztás, a hosszabb élettartam, a jobb fizikai szilárdság, a kisebb méret és a gyorsabb kapcsolhatóság. A beltéri világításra is alkalmas fényerejű LED-ek viszonylag drágák, továbbá pontosabb áram- hőszabályozást igényelnek, mint a hasonló teljesítményű fénycsövek.

A fénykibocsátó diódák alkalmazási területe széles: a repülőgépek és gépjárművek megvilágításától kezdve a reklámtáblákon és általános fénytechnikai megoldásokon keresztül a közúti jelzések megvilágításáig számos különböző területen megtalálhatók. A LED-ek újszerű szöveg- és képmegjelenítők, valamint szenzorok kifejlesztését tették lehetővé, nagy kapcsolási sebességüknek köszönhetően pedig a kommunikációs technológiában is hasznosnak bizonyultak. Az infravörös LED‑ek számos kereskedelemben kapható termék – televíziók, DVD-lejátszók és egyéb háztartási eszközök – távvezérlőjében is megtalálhatók.